Hihetetlen, hogy egy pohár bor mennyire hatással tud lenni az ember hangulatára. Vagy még jobban feldobja, vagy földbe döngöli. Ha csak kacagunk, mert hülyeséget mondtunk, még nem jelenti azt, hogy vidámak vagyunk. Bármilyen abszurd, ezt nekem most egy pohár bor bizonyította be.
Kacagtunk, vigyorogtunk, boldognak tűntünk. Vagy legalábbis vidámnak mondhatók. Megittunk egy-egy pohár bort. Ünnepeltünk. Egyik szobatárs eljegyzését. Nah ez a pohár bor kellett, és padlót fogtunk. Ő is, én is. De ő most legalább hallja a hangját a számára kedves embernek. Én pedig alig tudtam váltani ma pár szót vele messengeren. Vacakolt az internetem. Most beszélhetnék vele, ha válaszolna. Biztos megvan az oka, hogy nem ír vissza, de szomorú vagyok. Nagyon hiányzik. Tehát most lefele görbülő szájjal fekszem az ágyban, írok, és várom, hogy talán mégis válaszolni fog... Ha az a pohár bor ne lett volna, most biztosan kicsit optimistábban várnám az elalvás pillanatát.
Az alkohol sokmindenre képes. Hangulatváltoztatásra mindenképp. Sokan azért isznak, hogy felejtsenek, pedig ez csak előhozza belőlünk az emlékeket. Talán tompítja az érzéseket, de a hangulatot jócskán megerősíti. Tehát értelme semmi. Amikor a vigyorgós állapot jön elő az alkoholtól, az jó. Számomra mindenképp. Átmegyek lazába, semmi nem érdekel, és nem tudom összecsukni a számat. Folyamatosan vigyorgok. Az úgy kellemes. Ezt a búskomorságot viszont nem szeretem. De nem tehetek ellene semmit... Nem hiszem, hogy most bármivel is (néhány dolog kivételével) fel tudnának vidítani engem. Úgyhogy marad a szomorúság... Jó mély szomorúság... Mindez pár csepp alkohol miatt...
Minden rendben van
VálaszTörlés