Végre eljött az az igazi tavasz, amire már rég vágytam. Minden kizöldült rendesen, a fák virágba vannak, az orgona is kinyílt. Gyermekláncfűtől és kankalintól sárga a rét. És igazi meleg is van. Nemcsak az a gyenge napsütés, ami alig melegít. Ahogy kinézünk a határra, minden élénkzöld és tele van élettel. Már maga a zöld szín is csupa életerőt és vidámságot sugároz. A gólyák és a fecskék is megérkeztek már Afrikából, de szegények mostanig fázhattak nálunk.
Szeretnék kimenni a természetbe. A fák közé, az élénkzöld fűbe. Ülni csendben és hallgatni a madarak énekét, a bogarak zümmögését. Az életet magam körül. Mennyire megnyugtatna most, ebben a rohanó időszakban. Erőt adna és energiát. A nyugodt, csendes, mindent tűrő természet. Sokat tanulhatnánk tőle, mi emberek. De inkább elmegyünk mellette, figyelembe se vesszük, sőt, szennyezzük, irtjuk, és mindent elkövetünk ellene. Akár szándékosan, akár akaratunk ellenére is néha.
Mit meg nem adnék most pár lopott óráért egyedül, minden nélkül, sétálva az erdőben. Na nem most rögtön, mert sötét van és mert zuhog az eső. Bár a sötét inkább visszatart, mint az eső. Talán sikerül a hét végéig egy ilyen csendes sétát beiktatni ezekbe a rohanó, program-dús napokba. Ha egy kis napsütés is megadatik mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése