Séta

Ebben a rohanó világban sikerült időt szakítanom egy kiadós sétára. Persze lett volna egyéb dolgom, de úgy döntöttem, hogy inkább kimegyek a friss levegőre. Az előző bejegyzésben írtam, hogy szeretnék a természetbe lenni...hát...nem jött össze úgy igazán. Nem akartam olyan nagyon sokat kóborolni egyedül, és kimenni a városból valami ismeretlen, kétes helyre.
Ezért aztán próbáltam a város csendesebbnek ítélt helyeit felkeresni, ahol még sosem jártam. Nem nagyon sikerült. Pár csendes utca után mindig bekeveredtem valami extra forgalmas helyre. De azért megérte. Figyeltem a körülöttem lévő dolgokra. A házakra, a hozzájuk tartozó kertekre, az utcára, pár autóra. Sőt, szinte elütött egy bicikli álló helyzetben. Mármint én álltam, ő meg szinte nekem jött, aztán azzal a sebességgel ment is tovább. Érdekes dolgokat figyeltem meg. Elég sok modern, amerikai udvart láttam. Nem tetszenek. És főleg egy régebbi házhoz tartozó udvar hogy lesz modern? Sehogy se passzolt. Összeférhetetlen volt. Egy nagy, méltóságos, régi házhoz hogy lehet egy amerikai udvart társítani? Persze láttam ízléses udvarokat is. Kicsit modern, kicsit régi, kicsit passzolt a házhoz is. Aztán volt egy, ami elvarázsolt egészen. Olyan volt, mint egy igazi tündérkert. Nem volt nagy, de gyönyörű volt. Néhány öreg fával, rózsabokrokkal, borostyánnal. A ház is tökéletesen beleillett az összképbe. Beleszerettem. Alig tudtam betelni a látvánnyal. Most így visszagondolva nagyon érintetlennek tűnt az egész. Mintha ott megállt volna az idő. Semmi sem mozdult. Abban a pillanatban a madarakat sem hallottam csiripelni, sem az autókat zúgni a hátam mögött. Szerettem volna belépni a kapun. Átlépni a tündérek birodalmába. De amikor ez az érzés megszületett bennem, hirtelen észhez tértem és rájöttem, hogy nem tehetem meg, hogy belépjek egy idegen kertbe. Nincs hozzá jogom. És nem biztos, hogy a tulajdonosok szívesen fogadnának egy idegent, akit elvarázsolt a kertjük. Bár, akinek ilyen kertje van, nem lehet rossz ember. Legalábbis ezt gondolom. Végül sem léptem be a kapun, hanem tovább sétáltam. De ez az érzés erősen megmaradt. Azóta is magával ragad, ha eszembe jut a látvány.
Körülbelül két órát sétáltam. Mire hazaértem, jól el voltam fáradva. De megérte. Új tapasztalattal lettem gazdagabb. :)