Ma alkalmam nyílt kicsit másképp szemlélni a világot. Az autóba, amivel utaztunk, hátul nem voltak ülések, ezért egy karton doboz tetején ültem, és hátrafelé néztem. Alacsonyabban is voltam, mint az ablak, menet iránnyal ellentétesen is. Egészen más látóterület nyílt meg előttem. Az utat már egész jól ismerem, de most sokszor nem tudtam, hogy hol járunk. Nem ismertem rá a fákra, a kanyarokra, a házakra. Pedig ugyanaz volt az útvonal. Kicsit más szemszögből. Minden más volt, sokkal szebb. A fák, az új házak, amiket eddig nem láttam, a hegyek, a táj.
Azt hiszem szüksége van néha az embernek arra, hogy más szemszögből is rávilágítson bizonyos dolgokra. Főleg amikor döntés előtt áll. De nemcsak. Az új felfedezések, látószögek megszépítik a régi dolgokat, újjá varázsolják a meguntakat. Persze ehhez nem elég 10-20 fokos váltás. Sokszor egy 180 fokosra van szükség. Milyen érdekes, ellenkező irányból...de ezen az útvonalon ellenkező irányba is haladunk, mégsem ugyanaz, mint most, hogy menet iránnyal ellentétesen, hátrafelé szemlélhettem a világot.
Sűrűbben kellene ilyenben részem legyen, hogy a megszokott dolgokat újként lássam. És nemcsak a fizikai környezetemben, hanem magamban, a kapcsolataimban is. Meg kell próbálkozzak vele. Külső szemlélőként figyelni magam mindig. Lássuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése