Részletek

Érdekes tapasztalatban volt részem a hétvégén. Megfigyelhettem azt, amikor egyvalami leköti a figyelmünket, és minden más megszűnik. Nem, ez nem a szerelem. Ez egy részlet, amiről nem tudjuk levenni a szemünket. Megbabonázott és képtelenek vagyunk más felé pillantani. Van benne valami, ami vonz, ami érdekel.
Egy szempár, egy kézfej. Láttam őt távolról, láttam, ahogy kinyitja a kaput, láttam, hogy vöröses árnyalatú a haja és a kecskeszakálla is. Azt is megfigyeltem távolról, hogy fülbevalója is van. Ezeket mind láttam. Antipatikusnak ítéltem meg. Micsoda férfi... Aztán, ahogy közelebb kerültem hozzá, csak egyvalamire tudtam figyelni, a szemére. Arra az égnél is világosabb szempárra. Jóság volt benne, megértés, kedvesség és még ki tudja mi minden jó. Azt a belülről jövő jóságot láttam abban a szempárban. Tele volt tartalommal. Megigézett. Aztán, ahogy levett egy sütit a tányérról odapillantottam. Egy meggyötört, munkás kezet láttam. Egy olyan kezet, amelyik a mindennapi betevőért dolgozik keményen. Nem pihen egy percet sem, ha nem muszáj. A tekintetem visszavándorolt a szemére. Egy csepp megvetést, csodálkozást, utálatot, meglepetést nem láttam azokban a szemekben. Pedig lett volna amin csodálkozni, meglepődni. De mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga.
Visszamentem a házba, újra távolról szemléltem őt. Megint láttam teljes egészében. De ott volt pluszba, a szempár és a kéz. Másképp néztem rá. Irigy is voltam talán egy kicsit. Benne láttam azt, csak egy pillanat erejéig, ami bennem még fejlesztésre, csiszolásra vár. Most láttam őt először és nagy valószínűséggel utoljára is. De gazdagabbnak érzem magam ettől  a néhány pillanattól.
Érdemes nyitott szemmel járni a világban! És az első pillanatban nem ítélhetünk véglegesen. Bármennyire is megszoktuk, hogy skatulyázunk.

Kicsit másképp

Ma alkalmam nyílt kicsit másképp szemlélni a világot. Az autóba, amivel utaztunk, hátul nem voltak ülések, ezért egy karton doboz tetején ültem, és hátrafelé néztem. Alacsonyabban is voltam, mint az ablak, menet iránnyal ellentétesen is. Egészen más látóterület nyílt meg előttem. Az utat már egész jól ismerem, de most sokszor nem tudtam, hogy hol járunk. Nem ismertem rá a fákra, a kanyarokra, a házakra. Pedig ugyanaz volt az útvonal. Kicsit más szemszögből. Minden más volt, sokkal szebb. A fák, az új házak, amiket eddig nem láttam, a hegyek, a táj.
Azt hiszem szüksége van néha az embernek arra, hogy más szemszögből is rávilágítson bizonyos dolgokra. Főleg amikor döntés előtt áll. De nemcsak. Az új felfedezések, látószögek megszépítik a régi dolgokat, újjá varázsolják a meguntakat. Persze ehhez nem elég 10-20 fokos váltás. Sokszor egy 180 fokosra van szükség. Milyen érdekes, ellenkező irányból...de ezen az útvonalon ellenkező irányba is haladunk, mégsem ugyanaz, mint most, hogy menet iránnyal ellentétesen, hátrafelé szemlélhettem a világot.
Sűrűbben kellene ilyenben részem legyen, hogy a megszokott dolgokat újként lássam. És nemcsak a fizikai környezetemben, hanem magamban, a kapcsolataimban is. Meg kell próbálkozzak vele. Külső szemlélőként figyelni magam mindig. Lássuk!

A nő

Pár csepp alkohol...

Hihetetlen, hogy egy pohár bor mennyire hatással tud lenni az ember hangulatára. Vagy még jobban feldobja, vagy földbe döngöli. Ha csak kacagunk, mert hülyeséget mondtunk, még nem jelenti azt, hogy vidámak vagyunk. Bármilyen abszurd, ezt nekem most egy pohár bor bizonyította be.
Kacagtunk, vigyorogtunk, boldognak tűntünk. Vagy legalábbis vidámnak mondhatók. Megittunk egy-egy pohár bort. Ünnepeltünk. Egyik szobatárs eljegyzését. Nah ez a pohár bor kellett, és padlót fogtunk. Ő is, én is. De ő most legalább hallja a hangját a számára kedves embernek. Én pedig alig tudtam váltani ma pár szót vele messengeren. Vacakolt az internetem. Most beszélhetnék vele, ha válaszolna. Biztos megvan az oka, hogy nem ír vissza, de szomorú vagyok. Nagyon hiányzik. Tehát most lefele görbülő szájjal fekszem az ágyban, írok, és várom, hogy talán mégis válaszolni fog... Ha az a pohár bor ne lett volna, most biztosan kicsit optimistábban várnám az elalvás pillanatát.
Az alkohol sokmindenre képes. Hangulatváltoztatásra mindenképp. Sokan azért isznak, hogy felejtsenek, pedig ez csak előhozza belőlünk az emlékeket. Talán tompítja az érzéseket, de a hangulatot jócskán megerősíti. Tehát értelme semmi. Amikor a vigyorgós állapot jön elő az alkoholtól, az jó. Számomra mindenképp. Átmegyek lazába, semmi nem érdekel, és nem tudom összecsukni a számat. Folyamatosan vigyorgok. Az úgy kellemes. Ezt a búskomorságot viszont nem szeretem. De nem tehetek ellene semmit... Nem hiszem, hogy most bármivel is (néhány dolog kivételével) fel tudnának vidítani engem. Úgyhogy marad a szomorúság... Jó mély szomorúság... Mindez pár csepp alkohol miatt...

Hiány

Vannak dolgok amik néha hiányoznak az emberek életéből. Ezek lehetnek létszükségletek, vagy amolyan luxuscikkek is.
Az én életemből most leginkább Ő hiányzik. A jelenléte, az illata, a borostája, a hangja. Az, hogy Hozzá bújjak, megöleljem, hogy megcsókoljam. Hiányzik, ahogy beletúr a frissen mosott hajamba, lepuszilja a sminket szememről (pedig azt nem szeretem, de még az is hiányzik). A közös séták, ahogy sétálás közben felemel. Ahogy ketten kapcsolunk vezetés közben. Az, ahogy percek alatt elalszik mellettem. Még a horkolása is hiányzik. Hiányzik, ahogy figyel rám, ahogy törődik velem. És az is hiányzik, ahogy én törődök Vele, "vigyázok" Rá. Hiányzik az elalvás előtti telefonálás. A hétvégi találkozások. Hiányzik a nagykifli... Hiányzik a bizsergés, ahogy megcsókol. Hiányzik a védelmező ölelése. Hiányzik, ahogy megszűnik a világ és az idő a karjaiban. Hiányzik, hogy érzem, hogy szeret. Amikor kicsit alkoholmámorban van és bohóc és meg jobban érzem, hogy szeret.
Minden hiányzik amit Tőle kapok, amit neki adok, ami vagyok mellette. Annak ellenére, hogy nem volt felhőtlen az elutazása előtti pár nap, és azóta sincs minden rendben. De hiányzik, hiányzik, hiányzik és még jobban hiányzik... (sóhaj) :-(

Egyetlen

Elképzelek egy Nőt...

"Elképzelek egy Nőt, aki szerelemben él Önmagával.

Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született. 

Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét. 

Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza. 

Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre. 

Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg. 

Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt. 

Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait. 

Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.

Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.

Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli. 

Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. 

Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel. 

Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába. Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélegzet. 

Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot. Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.

Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait. 

Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen. Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli. Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el. 

Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban. Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek. 

Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen. 

Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete. Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.

Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója. Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon. 

Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének. Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.

Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal. Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni. 

Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat. Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja.

Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe. Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban. 

Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.

Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok támogatására használja. 

Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik. Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében. 

Egy nőt, aki az asszonyok körében ül. 

Aki emlékezteti magát, az igazságra amikor az feledésbe merül. 

Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait. 

Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot. 

Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett. 

Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek. 

Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.

Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!"

Patricia Lynn Reilly