2011. június 21., kedd

A világ legjobb embere

Hogy miért a legjobb ember? Mert megbocsátotta a megbocsáthatatlant, mert megpróbál bízni bennem, mert velem akar lenni, csak velem, senki mással. Mert mosolyt tud csalni az arcomra, mert meg tud vigasztalni. Mert mellettem van, ha szükségem van rá. Mert törődik velem, mert fontos vagyok neki, mert egyengetni próbálja az életemet, és felhívja a figyelmemet sok jó és szép dologra. Mert felnyitja a szemem, ha szükség van rá. Mert tanít, és sokat tanulhatok tőle tanítás nélkül is. Mert gyengéd, mert figyelmes. Azért is, mert sokszor kis butus és nem tudja, mi lenne a legjobb nekem. Mert csendben tudunk egymás mellett ülni, és nem kínos a csend. Mert az ő karjaiban biztonságban érzem magam, az övé a legoltalmazóbb ölelés. Az övé a legédesebb csók. Mert békében akar élni és harmóniában. Mert nagy családot szeretne. Mert szereti a természetet. Mert szereti a zenét. Mert nem aggódik, meg tud nyugtatni. Mert társként tekint rám, de néha lehetek gyerek mellette, akárcsak ő mellettem. És estig sorolhatnám, de nincs rá szükség.
Tudom, hogy ő a legjobb, meggyőződtem. És kész.

3 megjegyzés:

  1. hát biztos van, amikor egyenesen idegesítő... és mindig tudja, hogy hol szúrja beléd a kést :)

    Amúgy nem jó ez a tanító-tanítvány kapcsolat. Ha nem kölcsönös, akkor egy idő után a tanítvány kinövi a mestert vagy a mester új tanítvány után néz.

    VálaszTörlés