Mostanában miért érzem úgy, hogy mindenki becsap? Senki se igazán őszinte hozzám. Vagy legalábbis ezt gondolom... bár egyre jobban meg vagyok győződve, hogy nem alaptalan az érzés és nem túlzok el semmit.
Vannak olyanok is akik nyíltan kimondják, hogy ezt inkább nem osztanák meg velem. Ez még valamilyen szinten érthető is. Mi közöm van nekem a magánéletükhöz? Viszont vannak olyanok is akik szándékosan nem mondanak el bizonyos dolgokat, amiket én azért elvárnék, hogy megosszanak velem. Vajon miért van ez? Nem vagyok elég jó barátnő? Nem vagyok elég megbízható? Talán szégyellik előlem ezt? Miért? Vagy csak simán ilyenek a nők? De ha ilyenek, akkor én miért nem vagyok ilyen? Én miért érzek komoly késztetést arra, hogy elmondjak sokmindent bizonyos embereknek, akiket közel érzek magamhoz? Ezek az emberek nem éreznek engem annyira közel, hogy elmondjanak dolgokat???
Ha ezek az emberek nem állnának közel hozzám egyáltalán nem érdekelne, hogy mi történik velük. Vagy csak nagyon minimális szinten. De közel állnak...én megosztok, megosztottam velük dolgokat, ők meg hallgatnak, mint a lakat, vagy hazudnak. Egy idő után, már nem elég a hallgatás, hazudni is kell... és azért én sem vagyok egészen hülye. Miért hazudnak az emberek a barátaiknak?? Vagy megint csak én vagyok túl naiv és hiszem azt, hogy barátjuk vagyok ezeknek az embereknek??? Juj...ez fáj...
Csalódások sorozata? :(
És most aki elolvassa a mai bejegyzésemet, az megmondja, hogy írtam egy nagy összevisszaságot... nincs benne sehol semmi logika... Hát sajnálom. Ez így, ilyen formában bennem volt, és nagyon kikívánkozott belőlem...
Hogyne lenne logika? Van.
VálaszTörlés