Könnyebb élet

Miért akarnak a szülők könnyű életet a gyerekeiknek??? Könnyebbet, mint amilyen nekik volt. Sokszor bármilyen áron. Nem baj, ha a gyerek a világ másik végén van, lényeg, hogy úgy gondolják itthon, hogy milyen jó ott neki. Pedig sehol sincs kolbászból a kerítés, és mindenütt meg kell dolgozni a megélhetésért. Miért nem hagyják, hogy ő is tapasztaljon és döntsön a saját életéről? Miért nem hagyják, hogy a gyerek is harcolja meg a harcot, amire szüksége van?
Belém is ezt a könnyebb életet nevelték. „Mindent megteszünk érted, neked csak az a dolgod, hogy tanulj és majd legyél valaki, legyen jól fizető állásod.” A többi meg nem számít... (bár ezt sose mondták ki nyíltan). Én pedig, mint a jó kislányok szót fogadtam. Egy darabig. Az utolsó igazi szófogadás 4 éve volt. Azóta változtak a dolgok. El kellett dönteni, hogy hol folytatom a tanulmányaimat. A szülők az orvosit javasolták, mert az egy pénzes szakma. Én ekkor már tudtam, hogy nagy családot szeretnék minél hamarább, és nem akarok 10 évet elpocsékolni az életemből egy olyan dolog megtanulására, amit nem is szeretek túlságosan. A tanári pályát választottam, ami egyáltalán nem karrierista. Nehéz volt megértetni a szülőkkel, hogy én nem akarok sok pénzt, nagy házat. Inkább legyen egy kicsike házam, de legyen benne gyerekkacagás, béke és szeretet. Végül megnyertem a csatát, és azt csinálhatom amit szeretek.
Miért gondolják úgy a szülők, hogy sok pénzzel könnyebb élni? Akinek sok van, az még többet akar és máris benne van az ördögi körbe. Akkor pedig már semmi se számít. Nem érdekli a család, a gyerekek, nem hiányzik a szeretet. Csak legyen minél több pénz. Szerintem ezt nem veszik számításba a szülők, amikor könnyebb életet akarnak a gyerekeiknek. Lehet, hogy a kedves lányuknak van egy jól fizető állása, egy gazdag férje, de se a gyerekeire, se a szüleire nincs ideje. A kisunokákból pedig eltévedt kamaszok lesznek, mert szeretethiányban nőttek fel és nem láttak rendes példaképeket maguk előtt. Biztos, hogy ezt akarják? Nem. Egyáltalán nem ezt akarják. Csak amit ők akkor és ott jónak látnak, az nem biztos, hogy tényleg jó, úgy a gyereküknek, mint a társadalomnak.

Még nekem is meg kell harcolnom néhány dologért a szüleimmel szemben, hogy minden úgy történjen, ahogy én szeretném. Nem lesz könnyű. És az sem ami utána következik. De ha Isten is megsegít, és egyetért az álmaimmal, akkor lesz egy gyönyörű, nagy családom, ami tele lesz egyetértéssel, békével és szeretettel.