Tegnap beszélgettem egy barátnővel. Nemrég lett szoros ez a kapcsolat és most kezdjük megismerni egymást. Hamarosan együtt fogunk lakni, ami könnyebbé teszi a megismerkedést.
Tehát a tegnap beszélgettünk, komoly dolgokról. Az álmaink és a vágyaink is szóba kerültek. Én elmondtam, hogy minél hamarabb gyereket szeretnék és, hogy túlságosan családcentrikus vagyok. Megtörténhet, hogy az egyetem utolsó évét távoktatáson végzem el, mert már édesanya leszek. Erre nála kiment a biztosíték. Nagyon határozottan és észérvekkel kifejtette a véleményét. Ő is nagyon családcentrikus, de nem szeretné tönkretenni a gyereke és a saját életét is egy ilyen tudatos döntéssel. Kisbaba mellett nem lehet készülni a vizsgákra, mit fognak szólni a szülők. És ha most nem végzed el az egyetemet később már nem biztos, hogy pár éves gyerek mellett sikerülni fog.Ha pedig a mai világban nincs munkahelyed, elveszett ember vagy. Nem szabad mindig csak a szívünkre hallgatni a döntéseinkben. És a vágyainkat is sorrendbe kell rakni. Neki első a hivatás, második az anyaság. Nekem meg - úgy érzem - az anyaság a hivatásom, de munkahelyre is szükségem lesz a jövőben.
Amúgy teljesen igazat adok neki. Az eszével dönt és reálisan. Mindent figyelembe vesz és jól mérlegel. De a határozottsága és az észérvei ellenére is én még mindig ugyanúgy gondolom, ahogy eddig. Persze nálam is átveszi az eszem az irányítást, sokszor az utolsó pillanatban... és a félelem is közrejátszik. Minden vágyam, hogy gyerekeim legyenek, de alig 20 évesen még én is majdnem gyerek vagyok. Hogy fogom tudni így elvégezni azt a rengeteg feladatot?? A sok felnőttes dolgot? Mi lesz a felelősséggel? Mert akkor már nemcsak én leszek és a barátom (vőlegényem, férjem), hanem már hárman leszünk. És a kis harmadiknak rengeteg törődésre van szüksége, vigyázni kell rá, enni kell adni és biztosítani kell a jövőjét amennyire csak lehet. És, ha én nem vagyok annyira határozott és, pár dolgot leszámítva, nincsenek elképzeléseim a jövőmről, akkor neki milyent tudnék biztosítani??
Azt hiszem, még egy darabig az eszemre hallgatok és nem vállalok tudatosan gyereket. Egyelőre figyelek, tapasztalok és igazi felnőtt nővé válok. De ha netalán akaratunk ellenére összejön, akkor viszont vállalni fogjuk és mindent elkövetünk, hogy a lehető legjobbat biztosítsuk a számára. És úgy gondolom nyugodtan beszélhetek többes számban. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése