Egyetlen

Elképzelek egy Nőt...

"Elképzelek egy Nőt, aki szerelemben él Önmagával.

Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született. 

Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét. 

Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza. 

Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre. 

Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg. 

Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt. 

Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait. 

Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.

Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.

Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli. 

Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. 

Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel. 

Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába. Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélegzet. 

Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot. Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.

Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait. 

Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen. Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli. Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el. 

Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban. Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek. 

Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen. 

Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete. Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.

Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója. Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon. 

Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének. Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.

Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal. Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni. 

Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat. Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja.

Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe. Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban. 

Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.

Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok támogatására használja. 

Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik. Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében. 

Egy nőt, aki az asszonyok körében ül. 

Aki emlékezteti magát, az igazságra amikor az feledésbe merül. 

Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait. 

Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot. 

Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett. 

Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek. 

Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.

Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!"

Patricia Lynn Reilly

Egy kis irodalom

Pilinszky János: Néhány szó a szavakról   (Részlet) Ha van is tudománya, maga a nyelv nem tudomány. Elsőrendűen: közlés és összeköttetés. Kimeríthetetlen eszköz arra, hogy hírt adjak magamról másoknak, s azonos szinten híreket szerezzek másokról a magam számára. A beszéd tehát: adás és befogadás. Nyitottság. Szeretet. Ahol visszaélnek a szeretettel, vagy ahol megszűnik a szeretet, ott nyilvánvalóan elhal a beszéd eredendő értelme is, és visszájára fordul művészete. Ahol a beszéd a tagadást, az elkülönülést, az elidegenedést szolgálja - előbb vagy utóbb maga is elhal, elnémul, s ha tovább él is, ez az élet aligha lesz több rákos burjánzásnál. A szeretet elhalása minden nyelvromlás igazi gyökere, s az így támadt betegséget nem gyógyíthatja semmiféle tudós kezelés, nyelvészkedő gond, szerkezeti elemzés. Mindez azt is jelenti azonban, hogy a beszéd véghetetlenül több is, mint a szigorúan filológiai értelemben vett nyelvi kifejezésformák. A világ is ,,beszél", csak meg kell hallanunk a szavát. Sőt: ezzel kezdődik minden beszéd. Hallgatással. Meghallgatással. Tehát újra csak: nyitottsággal, vagyis szeretettel. De minden beszéd legmélyén csönd lakik. Isten minden beszédet felülmúló csöndje, az a legfőbb és kimondhatatlan beszéd, mely szavainkban örökösen megtestesülni kíván, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan az Ige testet öltött közöttünk. Ezért írhatta Pierre Emmanuel hasonló, de sokkalta gazdagabb elmefuttatásai során, hogy ,,minden gondolat - emberi szó - erőfeszítése végső határán: imádság". S ugyaninnét Simone Weil nagyszerű definíciója a költői zsenialitásról, mely szerint ,,zseni az, aki szereti az igazságot, még akkor is, ha nem jutna tovább a puszta dadogásnál". A nyelv elsőrendűen nem a nyelvészet, még csak nem is a költészet, hanem az ember megszentelődésének, a szeretet teljességének és kiteljesítésének a gondja. A többi csak irodalom, és csak filológia.

Álom

Érdekes álmom volt az éjszaka. Kicsit rémisztő, legalábbis számomra. Azzal kezdődött, hogy elindultunk autóval valamerre két számomra fontos személlyel. Eléggé mocskos volt az autó, ezért nekifogtam megmosni gőzborotvával. Jelzem, ilyen szerkentyűt még sosem láttam közelről. Lényegtelen. Nekifogtam. Egész jól ment egy darabig. Az autó hátsó felén sárfoltok voltak. Bárhogy próbálkoztam, nem akartak lejönni. Végül az egyik személy adott pár tanácsot, és sikerült befejezni a kocsimosást. Amikor beültem a kocsiba, hogy induljunk tovább, már egy másik autóban voltunk. Érdekes helyeken autóztunk. Terepen, gödrös utakon. Elértünk egy mocsárhoz hasonló területre. Oda is belementünk autóval. Én észrevettem egy emberi testet a vízben. Kértem, hogy menjünk közelebb. Ahogy odaértünk, kihajoltam az ablakon és hozzáértem a hajához. Akkor már láttam, hogy hulla. Egy elég közeli rokonnak a hullája. Álmomban tudtam, hogy meggyilkolták és így próbálták meg eltüntetni a holttestet. Már meg volt kékülve és ronda látvány volt. Ekkor még mindig velem volt a két ismerős. Ahogy távolodtunk a hullától én egyre rosszabbul lettem. A következő kép, amire emlékszem, hogy az egyik ismerős vitt az ölébe engem, félájult állapotban. És felébredtem.
Egész nap az a kép járt a fejembe, ahogy hozzáértem a hullához, és az arca felém fordult. És akit én halottnak álmodtam, az él és egész jól van. A másik pedig, hogy mit jelent a halál az álomban. Mire nem jó az internet? Mindent megtaláltam, és elég sok minden passzolt a valós dolgokhoz. Meglepődtem. Nem szoktam hinni az álmokban. Talán itt az ideje azokra is figyeljek...