A legcsodálatosabb
érzés, amikor tudod, hogy szeretnek. És éreztetik is ezt veled. Akár
öntudatlanul, akár tudatosan. Te csak érzed és boldog vagy.
Egy társaságban,
ahol csak ültök egymás mellett és beszélgettek a többiekkel, egyszer csak a
keze átvándorol a válladra, magához húz, te hozzá bújsz, és megcsókolja a
homlokodat. Nem figyelsz oda erre, továbbra is a társaságra figyeltek, csak úgy
megtörténik a puszi. Aztán továbbra is ölelkezve maradtok.
Néha mozdul a
keze, öntudatlanul felfedező útra indul. Megsimogatja a karod, a vállad.
Felkúszik a nyakadra, majd a hajaddal kezd el játszani. Közben még kapsz puszit
a fejed búbjára is. Közelebb húzódsz hozzá, és még jobban odabújsz. Ő továbbra
is a hajaddal matat. Szeret turkálni benne és csak úgy simogatni, birizgálni.
És persze végig a
társaságra figyeltek és beszélgettek. Hogy a társaság ebből mit észlel, vagy
mennyire zavarja őket a simogatás és a puszik látványa, azt nem lehet tudni. Ti
pedig csak élvezitek az érzést, hogy szerettek és szeretnek, és azt, hogy a
szeretett személy mellett ültök, hogy simogat.
Aztán ott van az az érzés, amikor kettesben vagytok, filmet néztek, vagy valamivel elfoglaljátok magatokat. És egyszer csak magához húz, nagy ölelés, egy puszi, és mintha mi sem történt volna, folytatódik tovább az elfoglaltság.
Vagy a nagy csendben egyszer csak kijelenti, hogy ő meg szeretne ölelni. Ilyenkor oda kell menni hozzá komótosan és belesimulni a karjaiba.
Te is fogod magad néha és befészkelődsz a karjai közé, csak úgy nyomsz egy puszit az arcára, az orrára. Apróságokkal éreztetitek egymással a szeretetet. Sokszor öntudatlanul érezzük és éreztetjük. De ez így jó...
Így szeretnék élni Vele....
