Szóval első komoly találkozásom a nemezzel körülbelül egy éve történt. Azelőtt is vonzott a dolog, de valahogy mindig lemaradtam róla. Talán nem voltam még elég érett rá. Aztán ez az egy évvel ezelőtti találkozás meghatározó volt. Egy egyetemi csoporttársam táskája készült a nemezelés technikájával, el voltunk ájulva tőle. Elmondta, hogy hogyan készült, mi meg csak ámultunk és bámultunk. Gyapjú, szappan és meleg víz, na meg egy csomó erő, és persze az idő sem elhanyagolandó. Aztán jöttek az újabbnál újabb tárgyak és fotók. Én pedig egyre jobban beleszerettem. Aztán egy szép napon úgy döntöttem, hogy megkérem a csoporttársamat segítsen nekem beletanulni, hátha igazi szerelem születik belőle.
Így aztán egy szabad délután elmentem hozzá. Elővett mindenféle színű és fajtájú gyapjút, és elmagyarázta, hogy miket kell tudni róluk. Ezután úgy döntöttem, hogy készítek egy labdát. Megmutatta, elmondta, mit hogyan kell csináljak, majd kaptam alapanyagot és nekikezdtem a munkának. Nagyon érdekes volt simogatni a gyapjút, szappanozni, vizezni. Egészen élveztem. Amikor már színe is lett a labdámnak, akkor mintát is raktam rá. Két piros gyapjúfoltot, csak hogy feldobja egy kicsit. Semmi szabályosság, semmi konkrét minta, csak két folt. És folytatódott a simogatás, majd következett a szorongatás egyre erősebben és erősebben. Amikor már elég stabil volt a minta, teljes erőből kellett egy rongyra rányomva gömbölygetni. Már azelőtt is labda formája volt, ennek a fázisnak a tömörítés volt a lényege. És amikor végre elkészült, abból a méretből ami a két markom közt fért el bőven, most egybe szűkön belefért. Jól összement. És csodák csodája, még pattogott is. :) Igaz, majdnem 3 óra munkám volt benne. Kezdők lassúsága... Majd belejövök. :)
És a kezdeti sikeren felbuzdulva, úgy döntöttem, hogy még fél óra alatt elkészítek egy karkötőt. Végül ez is másfél órámba telt... Ráadásul nem is lett olyan sikeres, mint a labda. Kisebb-nagyobb hibák becsúsztak, de végül az összhatás jó lett. Nagyon büszkén mentem haza. :)
Ezután vásároltam gyapjút és ma végre tudtam időt szakítani egy újabb alkotásra. Még mindig kezdő szinten vagyok, de már alakul a molekula. A minta kicsit óvodásra sikerült, de a gyapjú viselkedésén volt a lényeg. Persze ettől szebb minta kerülhetett volna rá...
Jó érzés simogatni a gyapjút forró vízzel és szappannal. Meghálálja a rá fordított időt. :) Még nem tudom mennyire lesz szerelem köztem és a nemezelés között, de egyelőre tetszik, amit csinálok. :)
http://www.nemez.hu/
http://mbimbi-nemez.blogspot.com/
